Úgy gondolom nincs idő túlzottan belemerülni a múltba, és a múlt hibáiba, tehát arra a megállapításra jutottam hogy gyorsan, egy időátívelés segítségével végignézem a 2017-es évemet, mit tettem, hogyan tettem, és utána már csakis erre az évre, a jelenre koncentrálok. Hiába részletezem, és veszek el a múlt eseményeiben, változtatni már nem tudok rajtuk, tehát csak külső szemlélőként veszek még egyszer részt benne úgy, hogy itt ezeket leírom.
Tehát 2017. májusában vagyunk.
Úgy tűnt hogy sikerül magam mögött hagyni az akkori múltam olyan részeit, amik folyamatos feszültséget okoztak az életemben. Sikerült egy új, nagyon jónak ígérkező, kihívásokkal teli munkahelyet találnom, ahová fel is vettek. Találkoztam egy lánnyal, aki elfeledtette velem az előzőt, aki annyi gondot okozott. Haza költöztem és így a napi szintű albérleti problémákkal sem kellett megküzdenem, mert a szüleim mindenben segítettek. Úgy tűnhetett, hogy ezen a vonalon még jó irányba is elindulhatott volna az életem. De sajnos nem így történt.
A munkahelyemen az első 1-2 hónapban elég jól alakultak a dolgok, mindenkinek az elvárásait teljesítettem és jól fejlődtem. De sajnos ott volt az, hogy nem tudtam ebből a drogos, bulis közegből kilépni, és nem is akartam, lévén,hogy minden ismerősöm, minden barátnak hitt ismerősöm, és még az újdonsült barátnőm is ebből a közegből származó volt. Azt hittem persze hogy én irányítom a dolgot, és egy ideig tényleg úgy is tűnt, de a nyáron elkezdtek jönni a sok bulizással, szerhasználattal, ébren töltött éjszakákkal járó rosszul létek, fáradtságok, amik elkezdtek kihatni a munkahelyemre is.
De a legrosszab csak ezek után jött, amikor is a nyár közepe táján egy olyan emberrel találkoztam, akit jó ideig barátomnak hittem, és ő általa olyan társaságba kerültünk bele barátnőmmel együtt, akik még ennél is lejjebb rángattak, még gyakoribbá és gyakoribbá vált a bulizás, és a használat.
Mérföldkő lehetett volna ebben a történetben az a bizonyos 2017. augusztus 16.ai dolog, amikor is elkaptak minket a rendőrök az utcán furikázva, jól beállva. Mindenkinél volt valami, így be is vittek minket.
Életem talán legrosszabb napját, éjszakáját töltöttem el, 7 órát bezárva egy rendőrségi zárkában, ezer és egy alkalommal átgondoltam az életem közben. Tisztában voltam vele hogy ezzel elvesztettem a munkámat, a bizalmat és a jó kapcsolatomat a családommal. És az elkövetkezendő időszakban ez be is bizonyosodott.
Első fokon a büntetésem az volt hogy elterelésre kellett járnom, de fél évvel az eset után, amikor már majdnem hogy lejártam a 12 alkalmamat felül lett bírálva az ügy, és sajnos bírósági tárgyaláson kell majd részt vennem emiatt, amire jelenleg is várok.
Mindezek ellenére a következő néhány hónapos időszakban nem hogy javult, de még rosszabodott a helyzet.
Menekültem és menekültem jobban és jobban bele ebbe az illúzió világba, és még az sem tudta felnyitni a szememet, hogy novemberben olyan erős pánikrohamot kaptam egy buli után hogy mentőt is kellett hívni.
Halálfélelem, 200-as pulzus, bizonytalanság. De ennek ellenére is csak 2-3 hónappal később jutottam el arra a szintre, hogy javulást akarok.
2018 első két hónapja, a január és a február még nagyon rossz időszak volt, próbáltam elterelni a folyamatos bulizással, folyamatos alkoholfogyasztással a figyelmem az egyre rosszabbodó állapotomról, amik már a napi szintű rosszullétekkel, szívdobogásokkal, halál félelmekkel jártak.
Február 17.e volt az igazi vízválasztó. Egy bulin voltam a Dürer kertben, és a bulin végig olyan rosszul voltam hogy szinte csak órákig egyhelyben ültem, és mintha csak felnyílt volna a szemem, körbe néztem, és megláttam a valóságot. Ronggyá, beszédképtelenné drogozott emberek, akárhová néztem, emberi kapcsolatok nulla, egyszerűen semmi más ez az egész. Ledöbbentem álltam ennek a helyzetnek a közepén, igazán érzékelve azt, hogy én is ide akarok jutni?
Ezután a felismerés után napokig teljesen ki voltam ütve testileg lelkileg, pár nap szabadságot is kivettem, és csak feküdni voltam képes és azon gondolkozni, hogyan tovább.
Végül 2018. február 20.án, felkelvén a sorsfordító felismerés után, kiábrándultan felkeltem az ágyból, és azt mondtam, mostantól gyökeres változások következnek az életemben, mert ez így nem mehet tovább.
Elkezdem a harcomat ez ellen az állapot ellen, a rosszullétek, kilátástalanságok ellen, és fordítok a sorsomon !!!